Úgy is van...Rúgj még egyet rajtam, taposs belém, döngölj a földbe, hagyd el magad, mondd h te már belefáradtál és próbáld kimagyarázni a szerencsétlanséged...
Egy idő múlva majd ráébredsz, hogy mindent túl tudsz élni, az egész a felfogásodon és a tetteiden múlik.
Az, hogy rágyujtottan másfél hónap után elöször, ugy h megigértem h soha többet nem fogok, de ezzel bizonyitva a gyengeségemet és a felgyülemlő haragomat..az h akkor égett a láng és akkor kapott bele a szál végébe amit mohón szívni kezdtem, úgy h egész nap kibírtam enélkül előte, h 3 nagy beszélgetést éltem ugy tul h a másik mellettem nagyba szíjja én meg szenvedek v épp már nem annyira szenvedek, az sem a te hibád csak jó rádfogni.
én vtam az aki feladta, te meg az aki elérte ezt a célt nálam.
én vagyok az aki szeret, te vagy az, aki kihasználja.
nem ijesztgetlek többet, nem hagylak ott, nem sértödöm meg, nem hisztizek, befogom a számat, de TE IS TENNÉL ÉRTEM VALAMIT??
h ne teljesüljön be annak jopárszáz embernek a jóslata..h ez már nem tart igy sokáig..h ez már csak időhúzás.
mit gondolsz, ez már csak az??
ha nem akkor lépj.megint ugy érzem h én már megtetem minden tőlem telhetőt.te meg beleszarsz.
kezdjük megin, még nemuntam meg.
kicsit azért lehetne változatosabb az életem.uj érzések..janem köszi az se kell már.azt is megkaptam.
mondjuk 1 váratlan”elutazunk” bejelentés mondjuk váratlanul „olaszországba” mondjuk váratlanul „addig amig csak akarunk!!”
és itthagynék csapot-papot sértődést és zsörtölődést, embereket és napokat, minden emlékemet az összes fáldalommal.
az ember azt hiszi, tudja mi kell neki.hát nem, nagyonnem.
>minden ugy jo ahogy van!<
és valami azért van ugy ahogy, mert ugy kell lennie.nem véletlen.csakhát ez zavar minketugye..
