i miei pensieri

Ismeritek, ugye, azt az érzést, amit az összes Holywood-i film happy endje elötti megrázó pillanatában mutatnak. A hős/hősnő áll egy hegyen, a szél fúj, ezzel kifejezi az összezavarodottságot, a bánatot és a reményvesztettséget. A hegye előtt óriási tó/tenger háborog, fodrozó hullámok, sötét, felkavarodott víztükör. A főhős csak áll és nézi, már könnyek sem folynak az arcán...nagyobb ez a fájdalom! Az utolsó kis emlékképet, egy cetlit, egy képet, egy üzenetet tart a kezében. Le kell zárnia, érzi, de eszméletlen érzés, hihetetlen nehéz. Ez már a hitetlenség és elkeseredés legmélyebb óceánja..innen már nincs visszaút, csak az újrakezdés. de azt is hogyan??

lassan elengedi a kendő csipkézett oldalát/ a papírcetli végét/ az ujjlenyomatos, maszatos fényképet, amit felkap a szél és viszi-viszi, ahogy az emberben is hosszú idő után eltűnik az érzés.

na most... a papírcetlit elég hamar szemelől vesztjük, a fénykép szintúgy a távolba rejlik.. az érzések mért nem így működnek?? miért kell mindenen „túl lenni”, mindenért „időt kérni, míg lezárom..” ?

az embert hamar megszeretjük, az érzést is könnyen megszokjuk, tehát úgy logikus a dolog, ha a felejtés is viszonylagrövid idő alatt megy végbe.

miért tudok még most is elcsodálkozni azon, hogy az élet sosem volt logikus, és nem is lesz egyhamar....

Ne nagyon, ne nagyon várj!
Akarom, akarom már
Feladom, felelek hát
Hazudtam

És ne nagyon, ne nagyon sírj!
Ha akarod, akarod, hívj!
Eljövök, lejövök így
Egy mozdulatban

Hisz mindig is így akartam
Hogy várj, várj, várj!
De ne nagyon várj!
Eljön a nap, én tudtam
De valahogy átaludtam

Mert ez fáj, fáj, fáj!
De nagyon fáj!
Mindig is így akartam
Átjutni szépen, halkan, valahová

Menekülj, menekülj már!

Valaki, valaki vár

Gyönyörű, gyönyörű nyár

Előtted

Ne nagyon, ne nagyon várj!

Menekülj, menekülj már!

Feladom, felelek hát

Hazudtam

Várj, várj, várj!

De ne nagyon várj!

Eljön a nap, én tudtam

De valahogy átaludtam

Mert ez fáj, fáj, fáj!

De nagyon fáj!

Mindig is így akartam

Átjutni szépen, halkan, valahová

Kedves Tik!

Ezt a bejegyzést arra terveztem, hogy kegyetlenül és gúnyosan beoltsam magam és kifejtsem, hogy a blogírás, ilyen magamfajtam embereknek felesleges időtöltés, ill. csak önsajnáltatás.

(mintha arra nem lenne szükség!;) )

De nem így teszem, mert bár az én édes vérbeli ősöm ráébresztett arra, hogy mit is csinálok itten rosszul, inkább megmagyarázom.

Na, annyi a lényege az egésznek, hogy..

A blog számomra nem volt más, mint egy napló, csak épp nem körmölni kellett, hanem gépelni, és volt neki kerete, meg lehet szerkesztgetni esc.. csakhogy a heves felsorolásból azt felejtettem ki, hogy nyilvános, és hiába csak annak az 5 v nemtom hány személynek adtam meg a címet, akik fontosak számomra, és előbb-utóbb úgyis megtudják, amit kell, azért több emberhez is eljuthat , főleg, ha még a falnak is szája van(plussz ha még azt is elfeljtem, hogy eleinte asszem wiwadatlapon is fennt volt-na ez

gáz!:)-).

Bár ehhez a blogolás dologhoz mindenki másképp áll hozzá, mert valaki nem mer/akar kiírni mindent, de én ehhez úgy álltam hozzá, hogy akkor mégis mi ez, mert a felszínes történetek az a batyi-szentendrei hévút menteidejére való gagyogás és abból hallunk eleget a batyi-szentendrei bkv-n zötyögéskor.

Na ez+ a másik; aki tud írni, az írjon, mert azt jó olvasni, aki meg csak akar, vagy fog tudni, az várja meg a fogot, addig meg írjon magának..mert ha írok nagyon jókat, de nem rakom fel, mert ahhoz túl jó, hogy egy nyilvános lapon legyen fenn, viszont a félperces semmiségeket meg mindig, azzal magamat égetem, meg a velem hasonló emberkezdeményeket.. Tisztelet a kivételnek: Lnek, mert Ő tud írni, és ír is blogot, és jó is. És vlem egykorú és lány és minden stimmel!:) Ja meg Nyuszi is tud..najó, szal egy páran azért tudnak és mindig szépen megfogalmazzák magukat, és egy ilyen szöveget sem raknának fel, ahogy én fogom tenni. Ennek az az oka, hogy ma akarom lezárni ezt a dolgot, és hiába nem jönnek a szavak, azért erőltetem. (meg még nem nőttem ki magam:D és lehet, h nem is szükséges)

*

igen, nagyon jól tudok szenvedni.

igen, túlságosan szókimondó vagyok.

igen, sokszor tapintatlanul őszintén viselkedem.

ezért..most. abbafejeztem!

Volt, akit érdekeltem annyira, h írt máshol, és akik nagyon fontos emberek, úgyis hallanak rólam nap mint nap (esssetleg 2naponta:) ).aki esetleg még nem vette fel velem a személyesebb kapcsolatot, de szeretné, hu az tök jó lenne!+ha kérdésed van..stb-közhely, ismered, tedd!:)

 szóval minden para megoldva.

Nagyon köszönöm azoknak az embereknek az együttműködést és a szolidaritást+ türelmet, akik idejüket és feszült idegeiket nem kímélve végigolvasgattak 1-1 /sok bejegyzést!

most szívesen reklámoznék blogokat, de személyiségi jogok+ ilyenek...

„Már régen nem érzem,
hogy minden múló percem pont úgy szép,
mintha ébren álmodnék.
Már régen nem értem mi tarthat vissza,
mondd mit várok még?
ha legbelül már indulnék

Mert mélyen bennem hangok szólnak
álmok nélkül nincsen holnap
félelemből miért maradjak már?

Ha egyszer elmegyek
távol mindent újra kezdek
nélküled
Engem már hiába vártok.
Elmegyek.
Szárnyam nincs és mégis szállok,
holnaptól új úton járok
többé engem nem találtok már.

Én vártam, csak vártam,
hogy újra rám talál mi elmúlt rég
mi mára már csak szép emlék
És vártam, csak vártam, hogy lesz mi vissza tart, ha elmennék
de távol vagy, hogy érthetnéd?

Mert mélyen bennem hangok szólnak
álmok nélkül nincsen holnap
félelemből miért maradjak már?

Ha egyszer elmegyek
távol mindent újra kezdek
nélküled
Engem már hiába vártok.
Elmegyek!
Szárnyam nincs és mégis szállok,
holnaptól új úton járok
többé engem nem találtok

Mert mélyen bennem hangok szólnak
álmok nélkül nincsen holnap
félelemből miért maradjak már?”

bajvanbajvanbajvan!

segond, mjd megoldom

Szakad az eső. Villámlik. (mindjárt kilövi a gépet is...)Dörög az ég, beleremegnek az ablakok.

Boldog vagyok. Nem értem miért. Talán csak felszníes ez az érzés, csak pár pillanatig tart; egy nosztalgikus hangulat erejéig. Nem zavar.

Mostmár a szél  fújja a rohanó esőcseppeket, innen benntről olyan, mintha orkán lenne.

Jéé, jégeső. Az ablakom nyitva volt, és pár éve van/volt rajta egy repedés. Most kitörte azt a részt, a szobám az ablak környékén tele van szilánkokkal.

Szegény Anya! Most vásárol...asszem készülök is, hogy segítsek neki felcipekedni!

..Hát érzések nélkül is lehet élni..

„Az, aki nyeregben volt, milliárdokat lopott,
az átlag embernek mindegy mindig is szopott.

Kommunista vagy fasiszta,
szocialista, jobboldalista,
kereszténység vagy hare krisna.

Mert ha én indulok te richtig hogy nem haladsz,
De ha utolérsz is biztos, hogy lemaradsz,
Nem értem, pedig a birkacsorda mindig egy irányba szalad.”...

Hosszú, poros út, színes pihenőkkel.
Ismerkedés, kapcsolatok, egymásra találások, és -mégis- különbségek.
Emberek vagyunk, mind. Mocskosak, mégis szeretnivalók. Tele vagyunk értékekkel és bűnökkel. Tele vagyunk életkedvvel, haraggal és sérelmekkel.
nincs ebben semmi különös, már annyira egyszerű ez az egész, hogy röhögnöm kell rajta. és nem kínomban, vagy az idegeségtől, nem azért, mert túlbonyolítom, egyszerűen csak nevetni KELL, mert az is annyira emberi....

leegyszerüsíteni őket roppant bonyolult.~

 [folyt.köv.]

-Csak tudnám, mi vár rám!..

~És ha tudnám, mi lenne jobb?~

Előretekerni a szürke szalagot. Megállni a lélegzetállós pillanatoknál. Meghalni egy életért. Sírni a meghatódottságtól. Fáradtan beledőlni valaki karjaiba. Nézni a csillagokat, várva a hajnalt, meg a napütést. Fetrengeni a űben, lehetőleg úgy, hogy a zöldje sose jöjjön ki a világos ruhából és megmaradjon örökre annak a tavaszi/nyári emléknek.

Álmodozni olyanról, ami egyszer úgyis eljön. De ki is kell érdemelni..szenvedni.jegyzetek, 5 óra alvás, 3 KV, sírás, karikás, beesett szem, rosszkedv, undok viselkedés, jajneharagudjrám, reményvesztett hangulat, futkározás, veszekedés, irigység, züllésbe menekülés...

Egyszer ennek is vége és megnyugodhatunk. A lehető legmeszebbre levágjuk a vékony, keményfedelű évvégi értesítőt, egy félpillanatra elhanyaglojuk a közelgő nyelvvizsgákhoz kötött figyelmeztető, gonosz stresszelést. Megállunk majd, magunkba szívjuk az epresfagyisBalatonosbarátosforrónyárizáporos illatot. Pihi.

aztán szept. elején, akárhányadikán csokibarnán, fekete-fehérben ismétcsak bevánszorgunk, szept. végére már bele is melegszünk, és folytatjuk a ránk váró (majdhnem) 10 hónapot.

„ Ki vagy TE és mit akarsz tőlem??- kérdezte, és elbújt a szekrényben”....

by Nyuszi/Judit/Nadri(L), 1 nagyon régi-régi idézet

[ bocs ha valahol pontatlan:) ]

pszichológus nem lehetek, mert már azon sírok, ha másnak fáj valami, aztán majd a kedves páciens vígasztalhat.
író nem lehetek, mert ha kötelezettségnek érzem, nem működik.
énekes nem lehetek, mert a rendszeres hangképzést és zenetanulást már el kellett volna kezdenem/nem kellett volna abbahagynom. vagy most kéne gyorsan, de most nem tudom..
rendező nem lehetek, mert semmi előismerettségem nincs és nehezen lesz.
táncos nem lehetek-lsd: énekes
virágkötő nem lehetek, mert hamar megunnám.
olasz(ul) idegenvezető nem lehetek, v Olaszo-ban magyarul, mert 1xűen nemtok nyelvet tanulni! (rendesen)

 
matektanár, fizikus, kémikus, orvos nem lehetek, mert nem fogok se matekot, se fizikát, se kémiát tanulni. a biosszal még nincs akkora para, bár az is tud nagyon unalmas lenni.

 
most nem sorolom fel h még mi nem lehetek, a lényeg az, h akárhogy osztom-szorzom a dolgokat, csak az jön ki végeredményül, h bébicsősz leszek, v csöves,  v gyárimunkás, v trafikos, v szemétszedő, szórólapos, vagy ilyesmi. persze ez is szép tud lenni..valahol. hátnem?

Teljesen olyan érzésem van/volt, mintha ezt a napot 1x már végigszenvedtem volna.

Valahogy ugyanígy..most nem is arra gondolok, hogy minden egyes percben bögésre állt a szám/szemem/szivem, hanem úgy az a „feeling”. Meg aza túlhajtottság.Meg megkaptam 2 tanártól (asszemtalán ugyan attól a 2től, akiktől már 1x), h túlsajnáltatom magam, márha van ilyen szó, ugye...ebbe persze biztos van vmi igazság. és ezért nem kéne megnéznem a step up-ból azt a részt, ami a finálé, mert megint elbőgöm magam, mert ráébredek, h nem azért küzdök nap mint nap, ami a célom. dehát ezen is át kell vergődnöm magam.

natessék, most biztos magamutogató és önsajnáltató vagyok, nameg persze önző és önfejű, aki nm bírja elfogadni a kritikákat.

ezttéllegsajnálom!

csak jó lett volna ma egy szó. sz betüvel kezdödik. hagyjuk a folytatást... vagy aza szó mondatba foglalva h „luca, én így sz......ahogy vagy” és ezt így BÁRKItől de télleg!

hát meghaltam volna tőle.

de nem kaptam.

de nem para.

„Meg kell tanulnunk vágyakozni azután, ami a miénk!”

„Amit szeretünk, abban a lelkünk van!”

Hans Christian Andersen

A KIS GYUFAÁRUS LÁNY

egyfolytában tanulok.:(

1kívánság (2007 május vége)

 -Lehet egy kívánságod. De csak egy, vigyázz!-szólt fura kis mosollyal.

-Öö..oké. várj, kigondolom. Megvan!

-Nnna?

-Ááá, nem merem elmondani. Para...

-Na, mondjad már..Jó, akkor nem kapsz semmit...Így jártá..

-Ok! Mondom.

-Halljuk!

-Előre is: nem akarlak megbánta..

-Mondjad máár!

-Csókolj meg. Aztán húzz el a kurva életbe. Ne lássalak egész nyáron. Aztán 2-3 hónap után egyszer csak jelenj meg. Legyél a barátom. Mármit haver/barátom. Ha gondolod, szenvedhetsz miattam. Megszerethetsz én pedig kikosaraználak. Ha kell 100x is. Nem azért, mert nem kellenél, hanem, hogy érezd te is azt a felsleges szenvedést, amit én, de már mióta....

Soha * miért?(2007 jun.1)

Álltam a tömegben. Szemem lehunyva, teljes zsibbadság, kusza gondolatok, lassú, érzelmes zene. Olyan kínzó... Kurva száját az előadónak. Most hirtelen minden ember életcélja az „okozzunk fájdalmat Nórának” című projekt lett??

Csak Rá tudtam gondolni. Bár ez már fel sem tűnt... Egyszer csak megkopogtatta valaki a vállamat. Viktor volt. Alig ismertem pár perce, de már az agyamra ment...
-Kérsz piát?
-Hogyne kérnék.-válaszoltam egy bájos megjátszott mosollyal.
A „züllés” nem telt pár percbe. Arra sem emlékszem mit ittam. Tequila, vodka, tequila, tequila, kevertem csűrtem-csavartam, bort a sörrel. Aztán elszédelegtem a pulttól és hánytam egy jókorát... Részeg fejjel nyugtáztam, hogy egy lépcső egy bizonyos nagy, rózsaszínes ház felé vezet, elég normális környezetű, talán még meg is tudok mosdani. Fogtam a dohányfüstös tatyómat és elvánszorogtam a bejáratig. Saccperkábé 5 lépcsőfokot 10 perc alatt 4 eséssel, de élve megúsztam. Benyitva az ajtón egy marha elegáns étteremben találtam magam, mindenki kisestélyiben, zselézett hajú jazz-zongorista, ésatöbbi. Álmodom, hallucinálok, v bármi, nem fontos, a lényeg:ne vegyenek észre!! Máskülönben kivágnak mint macskát szarni... Részegen surrani...Az még egy jó móka. de valahogy csak sikerült! Vagy csak az a feketeszemű pincérsrác megszánt és vaknak tetette magát. 1000 hála és köszönet neki! Bár nem ártott volna, ha valaki felpofoz, de úgy Istenesen:)

Először véletlenül a férfi mosdót környékeztem meg, majd a mozgáskárosultaknak valót, de a végén csak összejött. Levettem a pólóm, kisikáltam, kencét raktam a cigicsikkektől megégett, sebes kezemre, megmosakodtam (szappannal, ójee), ittam, rágót be, parfüm spricc, smink fel, haj fésülve, cipő letisztít. Pár kijózanodási kísérlet...sikertelenül.
A lényeg, hogy mire visszaértem a pulthoz, csodálkozva nézett rám mindenki, mégis hogy sikerült nőszerűséget faragnom magamból. Kiderült, hogy egy fél órával ezelőtt 4 srác ölében fetrengtem és vicceskedve le akartam hányni őket. Utána kitessékeltek. hánytam. na, én onnan vagyok képbe. Egy 20 percecske kimaradt...
Valami Göge vagy ki, egy nagyon macho 18 éves srác felajánlkozott, hogy hazavisz és „ágyba tesz”. Rámutattam egy síkdebil plázapichára „talán nála jobban jársz!”
Kosár. Ez van.

 A bosszú mégis ott élt a szívembe. És a csalódás. Nem is az első. Nem is a második...Nem kérek ebből! Nem akarok egy olyan embert szeretni, akit nincs miért, aki ezzel nem számol, aki csak játszik velem, aki nem értékel, akinek az életemet adnám, és ő egy szempillanat alatt a sutba vágná. Nem engedhetem meg magamnak, hogy miatta szenvedjek és sírjak, hogy akár 1 könnycsepp is lefollyon az arcomon... Fel sem tekintettem rá, azt se tudtam ki, amíg...amíg nem jelentkezett, amíg meg nem szeretette magát velem és aztán otthagyott, IGEN OTTHAGYOTT A SZAR KELLŐS KÖZEPÉBEN!!! Hogy nem kapta ki a kezemből a kést, mikor miatta vágtam magam, hogy nem verte ki a számból a fűt, mikor az őérte égett retek érzelmeimet voltam képtelen elviselni... Mikor minden egyes telefonhívásnál postásnéninél és kopogtatásnál reszketve estem össze: „hátha Ő az!!!”. És nem ő volt. Egyszer sem.soha!
Bizonyítani akartam. Magamnak. Hogy vagyok valaki. Hogy a jót, amit teszek, nem a semmiért viszem végbe. Hogy engem lehet tiszta szívből kedvelni, hogy nem kell jópofáskodnom, hogy nem csak a bolond kishülye lehetek, hanem egy elfáradt kamasz, vagy egy érzelmes, hisztis, romantikus kiscsaj.  Hogy valaki még így is képes és elfogad, és az ölébe vesz, elringat, rámmosolyog, végighallgat. Nem pedig elhajít. S mikor rájön, ki is vagyok valójában, nem mondd le rólam, csak mert „túl sokat igényel ez is biztos” s nem gondolja azt h kiszívom az összes vérét és előle az össze oxigént.
„Mert te ha igazán szeretsz valakit, azt olyan erővel, hogy egy átlagos ember nem is képes rá, hogy megszólal a fotelom, hogy énekelni kezd a kutyám...olyan erővel, amit kevesen érdemelnek meg...”így mondták. és most mire megyek vele?? kitörölhetem a seggem a nagy érzéseimmel. És bizonyítani akartam, hogy igenis, tényleg vagyok valaki. Hogy nem vagyok liba. Hogy van eszem, valamihez csak értek. Azt kívántam, hogy fedezzen valaki fel bennem valami olyat, amit másban még nem talált meg. Ez miért csak nekem sikerül akár a legjelentéktelenebb emberekkel kapcsolatban is??

 Tehát ilyen érzéseket váltott ki belőlem a pia. Hogy pontosítsak, nem ez váltotta ki, ezek bennem voltak alapból, de jóól megerősítette.
Viktorka egy idő után mögém somfordált. Azt a töménytelen piamennyiséget amit bevedeltem 1 röpke perc alatt, mind ö fizette. Tartoztam neki. Ezzel ö is tisztában volt.
Elkezdtünk táncolni, Bulizene, pörgés, párslukk. Közelebb jött hozzám. Megfogta a kezem. Hidegek és merevek voltak az ujjaim. Nem zavarta tulzottan...sajnálatomra.

Hozzámbújt. Átölelt. A fejem hátracsuklott. Megtartotta.

Undorodtam tőle. Mást akartam. Őt! A FASZOM AZ ÖSSZES HIMNEMŰ EGYEDBE!!
 -kincs ami nincs-

A következő szám is beindult, olyan simulós latinos, rázós kuuurrrvajo zene. Élvezte, én kevésbé. Megpróbáltam Viktor helyébe képzelni őt, de csak magamat idegesítettem vele.

'Hát most majd bizonyítok, megmutatom hogy vagyok valaki és h rám is lehet kattanni.’

Azt a hihetetlen szorongást és fájdalmat még nem igazán éreztem azelőtt...

Fejem előrebiccent, táncoltam, riszáltam, ismét a bájvigyorok...nem sokáig kellet játszanom. Viktor közeledett felém..egyre..és még. Aztán rátapasztotta száját az enyémre.
Na akkor úgy soskok érzés... Először is elkezdtem magamba imádkozni h ne hánnyam el magam...most az úgy kicsit érdekes helyzet lett volna. de inkább gusztustalannak mondhatnám. Másodszorra is..elakartam harapni a száját. Szétmarcangolni. Hogy fojjon a vér. Hogy neki is fájjon már valami!!! bár a hülye kis testi kínja a nyomába se eredhetett volna az enyémnek...
De csak tűrtem. Ismét megpróbáltam elképzelni, milyen is lehet vele... de ez nem Ő!!! Nem ilyen az íze, az illata, a mozdulatai, semmisem olyan..

Tűrtem, visszacsókoltam, de az emlékek...Tehát elkezdett könnyesdni a szemem. Viktorkának is feltűnt, ugyanis tök sós lett tőle a szám=S

 Eltolt magától s végignézett az arcomon.
„te szerelmes vagy!”mondta rohadtul meglepődve. „és nem belém”-morogta utána...
Csak ráztam a fejem, hogy nem igy van és próbáltam makogni pár szót, hogy „énsoha,senkit, nemtudok, nemfogok”, de már rázott a zokogás...

Aztán a nyakába estem és úgy csókoltam, ahogy csak tudtam. Nagyon nem esett jól és eleinte neki sem, hiszen tudta, amit tudnia kellett... Ő még bírt is valamennyire engem, neki szarul jött ki a dolog.Mert nekem nem, áá dehogy!
Aztán engedte...jól bevált női módszerek, h szerelj le 1 pasit...
Egy kurvának éreztem magam. Úgyis viselkedtem. Egy kurva voltam. Egy kurva vagyok. Egy kurva lettem. Egy kurvává alakítottak. Egy kurvává alakított! Ő!
Akit gyűlölök.Mert már annyira imádom. Aki úgy télleg tönkrecsesz... És méééér?? Mér érdemlem én ezt? és vadul csokolok 1 másik szerencsétlent h rajta álljak bosszut? De neem, nem vagyok én SZERELMES! Azt se tudom miaz! 15 évesen? Csak fellobanások lehetnek...kamaszszerelem.

De akkor mi ez?... ha 1 smst kapok tőle már akkor belázasodok az izgalomtól. Mikor a kocsija motorja berreg a ház előtt, úgy elkezdek remegni, hogy megmozdulni sem merek. Ha meghallom a hangját egyszerre kezdek el mosolyogni, könnyezni, rötyögni, vihogni...Oké! Ez a kamszszerelem!

hátakkor..

ISTENEM, MENTS MEG ENGEM AZ IGAZI SZERELEMTŐL!
köszöntem! remélem imáim meghallgatásra találnak...

 Ismét ittam.sokat.meg engedtem magam kihasználni. Viktornak. Talán még másnak is. az már nem is számít...

5 perc múlva csörög a telom. Viktor mögöttem áll. szédülök. nem látom ki hív.mind1.felveszem

„hellooo! Nincs kedved lejönni Tibihez? Sztem mingyár megyünk valahova..partizni...vagy kitudja...nna?”

 Ő volt az.

Sose fájt. Így sose fájt.

A szám harapdáltam. Kicsit már vérzett is.

A körmeimet magamba mélyesztettem.

Remegve belesúgtam a telefonba

„nem érek rád!” nem értette.elismételtem. hangosabban.rekedten.

Viktor nézett.

Arcomról folytak a könnyek, marták a tépedt számat.

 A telefont leraktuk. Éreztem hogy megbánottam.-lezártam magamban.örökre!- Ez már elviselhetetlenül fájt. ÉS HA Ö MEGBÁNT????ÉRZI UGYANEZT BŰNTUDATOT????
Viktor csak ennyit mondott, halkan kimérten!:

-Egy oltári nagy vadbarom vagy! Ő volt az..igaz? akit szeretsz? Nóra! figyelj rám! Megéri ez?

Sötét pillantást vetettem rá. Semmi több. Egy szó se.
Folytatta:
-oké. akkor csak annyit még hogy egyszerűen a hülye büszkeséged miatt nem lehetsz boldog!

 Talán így van.

 No tessék, leírtam az egészet! Ezt akarta a pszichonyanya. Most itt állok. Kivilágitott margitsziget.a hidon. tele emlékkel. tele vagyok szeretettel. és gyűlölettel. nem bírom. túl sok ez nekem. gyenge vagyok.

A kék ruhát megvettem már. AZT a kék ruhát. és most ugrom...Talán megtalálják ezt a pár oldalt. Talán gondol majd rám valaki. Talán könnyez értem majd valaki. De senki nem érhet a nyomomba. Annyi könnyet, ennyi emberért, amit én véghezvittem...

 A korlát hideg és csúszik..nekiindulok.

 Talán Isten az egyetlen, aki érzi az erejét ennek  valaminek...nemmerek szerelmet mondani. Talán megbocsát.

Talán ilyen csak a mesékben létezik...

*bemutatkoztam*

Egy -számomra nagyon fontos- ember azt mondta, hogy szerinte a blogírás nem más, mint magamutogatás.talán nagyképűség.
szerintem ez nem így van. felszínesenek még mondható.
nekem szükségem van rá, úgy érzem.
sok bölcsességet tanultam ettől az embertől és nagyon szeretem. sok tanácsát megfogadom.
de ezzen most nem értek egyet....
sziasztok!:)

Ismeritek azt az érzést, mikor valamilyen dolgot(cselekedet, érzés, gondolat. bármi!..) nagyon szánalmasnak találsz, de 1 idő után (honapok, évek múltán) te teszed + ugyanazt??
Mikor valaki rád szól: „héé ember, mit csinálsz úgy mégis??bocsika, ez lennél te???!”, akkor eszméletlenül felháborodsz és „az ember változik!” kegyes döféssel vigyorogva odébállsz.
Azt gondolod nagylány(fiú) vagy, teljesen józan és érett döntésekkel, és majd te tudod mit akarsz és mi jó neked....
Aztán ismétcsak 1 kis idő elteltével rájössz, hogy mit is tettél voltaképpen.. Az ember változik, ezen nincs mit tagadni! De az alapvető értékrendjét egy minimális szinten meg kell tartania...különben olyan helyeztbe kerül, amilyenbe most én.
Biztos most sem vagyok egyedül, biztos ezen is sokan átestek már.

Pont tegnap beszélgettünk a - volt és ujra összerázódó (?!) örssel- arról, hogy vannak olyan gyógyszerek, amiktől teljesen megváltozik a személyiséged..mindenki eszméletlen durvának találta, én cak azt magyaráztam, hogy ez mennyire jó lehet. Nem gondoltam abba bele, hogy én már egy hete kábé, mintha egy ilyen gyógyszer hatása alatt állnék. Csak azt éreztem/érzem, hogy valami változik körülöttem, és most eljutottam idáig, hogy belenézek a tükörbe és „ki ez????” felkiáltással kirohannék az Életemből! Nem csak külsőre változtam..új haj, meg sznobszemüveg:D nem itt valami nagyon mély dologról van szó..

Mindig is tudtam, hogy nagyon utálom az egyhangú. lassú ritmust a mindennapjaimban. Talán ezért pörögtem és tábláztam be mindig mindent..meg persze azért, mert túl sok minden érdekel, de semmi sem annyira, hogy csak arra szánjak elég időt. Pont ezért a „változatosságkedvelés” miatt túl hamar változnak meg a dolgokról alkotott véleményeim, pont ezért vagyok befolyásolható és önfejű. Mindig utólag tanulok a hibámból, valamikor még akkor sem.
(jujj most egy olyan számot hallgatok, amit mindig Lázba adnak és most mingyárt kibuggyan a vér a szívemből és elfolyok a széken jááááj...:S ;D :( de ironikus ez a dolog is) )

 Holnap Karácsony előestéje. 24.-e. Rég voltam ilyen ótvarul. Ennyir szétesve, ennyire keresve önmagam, ennyire menekülni  a sorsom elől. Már nem is a félelem és izgalom. Most rettegés és belenyugvás egyszerre. És ki segíthet rajtam?
„segíts magadon, Isten is megsegít!”
igen, már csak ebben reménykedem. abban is, meddig? vajon meddig?....

 SOSE GONDOLTAM VOLNA, HOGY FELADOM EGYSZER A ZONGORÁT, AZ ÉNEKLÉST, VAGY A TÁNCOT!!AZT MEG VÉGKÉPP NEM, HOGY MIND A HÁRMAT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!ÉS HOGY ELVESZTEM A BARÁTAIMAT!(ha nem is midnenkit, de borzasztó fontosokat!)

egy  teljesen elcseszett életet vissza lehet csinálni? és mennyi energia szükséges hozzá? már az is minuszban van....

fájdalom*nevetés*izgalom*tanácstalanság*
ének*parancsok*félelmek*tanács*zene*művészet*érzések*bonyolult
*kérdések*segítség*szem*tűz*leves*hasítás*fények*körmök*
arc*megalázottság*szeretet*gyűlölet-hasonló......

ElszeretnékrepülninnenIstenem, mutadmeghszárnyakatistudszadni, mutasdmeghogymirevagyképes, addhogyegynapotgondnélkülleéljek, addhogyegyszersemmisefájjon,addhogyegyszerszárazlegyekésüres, addhogymostvéglegbefejezzekvalamitéselkezdjemazújat, addadd, kérlek.
neengedhogyfeladjam, neengeddhogybennemmaradjon ,ezazelveszettérzés, ezmajdnemmindennélrosszabb, mitvesztettemel, nemtudom, csak érzem, de nyomothagy.éshiányzik.
aszeretet, amitnemkapokmeg, nemeléggé, aküzdelem, aminek nemlátomacélját, azemberek,akiketönhibámbólelvesztettem[ESZTER HIÁNYZOL!!!!!!!!!!!!!!ÉN NEM AKAROMEZT!!], vagyakiketelvetttőlemazélet.ahalál.egyvalaki.akie hasonlítok.de megnemközelítem. akisosemvoltilyenönzőészüllött.akiértküzdneemkéne.mertmárnincsitt, detudomhogylát,hogy megmutathassamneki, ésazegészvilágnak, hogy vagyok valaki
csak azbajhognemvagyokérdemesittlenni