Megintsak összecsaptak a hullámok a fejem fölött mondhatni, elég erőteljesen
csak ez még gonosz vizecske is volt, mert halkan csordogálva patakot, aztán folyót alkotva vulkánként tört fel..
furán néztünk mindannyian mikor a joghurtom kiöntése után a szívből jövő kacagásom hiszétrikus könnes röhögéssé, mjd igazi bőgéssé fajult. sírvanevetettem. csak ez nem volt olyan vicces...katus mondta h feszült vagyok. napok óta.
én heteknek, hónapoknak, éveknek, Életnek hívnám inkább!
aztán néha rámtör ez a gyerekesőszintésjóindulatú ragály, meg az ilyen „mindent a másikért” hangulatok, ezt Szeretet néven is emlegetik...
de valahogy mindig ott lyukadok ki, hogy „és boldog MIKOR leszek??”, de gyorsan elhessegetem ezt az önző és hiú álomképet. túl szép is lenne megnyugodni..túl szép is lenne seggnyalások és gürcölés nélkül megfelelni Nektek!
ez az én nagy bajom! ..
tegnap manikűrözés közben lepergettem magam előtt a sorsom néhány apró részletét, és a fejleményeken és lehetséges következményeken kezdtem elmélkedni.és akkor eszembe jutott egy alternatíva. ami ugyanúgy megtörténhet, mint az 1000többi. csak jóval szarabb. de van rá esély, több is mint 50%. akkor bekaptam magamba, de nem vettem észre és tovább vágdostam a felsebzett bőrgyamat. Mikor lecseppent 1 vérfolt a fehér asztallapra..csak akkor vettem észre. mert fájdalmat előtte nem éreztem. csak bennt. najó, azt nagyon.
utána több mint 3 óráig tartott, h a félmm-es seb megalvadjon. csak bugyogott-bugyogott végeláthatatlanul. de valahogy nem ijdetem meg. valahogy élveztem. valahogy, valahol mélyen ennek is volt értelme...
