-Csak tudnám, mi vár rám!..
~És ha tudnám, mi lenne jobb?~
Előretekerni a szürke szalagot. Megállni a lélegzetállós pillanatoknál. Meghalni egy életért. Sírni a meghatódottságtól. Fáradtan beledőlni valaki karjaiba. Nézni a csillagokat, várva a hajnalt, meg a napütést. Fetrengeni a űben, lehetőleg úgy, hogy a zöldje sose jöjjön ki a világos ruhából és megmaradjon örökre annak a tavaszi/nyári emléknek.
Álmodozni olyanról, ami egyszer úgyis eljön. De ki is kell érdemelni..szenvedni.jegyzetek, 5 óra alvás, 3 KV, sírás, karikás, beesett szem, rosszkedv, undok viselkedés, jajneharagudjrám, reményvesztett hangulat, futkározás, veszekedés, irigység, züllésbe menekülés...
Egyszer ennek is vége és megnyugodhatunk. A lehető legmeszebbre levágjuk a vékony, keményfedelű évvégi értesítőt, egy félpillanatra elhanyaglojuk a közelgő nyelvvizsgákhoz kötött figyelmeztető, gonosz stresszelést. Megállunk majd, magunkba szívjuk az epresfagyisBalatonosbarátosforrónyárizáporos illatot. Pihi.
aztán szept. elején, akárhányadikán csokibarnán, fekete-fehérben ismétcsak bevánszorgunk, szept. végére már bele is melegszünk, és folytatjuk a ránk váró (majdhnem) 10 hónapot.