a levél
Szia!
Remélem most is uaz van velünk, mert akkor most földöntúlian nyugodt lennél és kilátnál a problémáinkból. Én így vagyok. Az utóbbi időszakban annyira elfelejtettem élni, hogy az már majdnem nevetséges. Minden faxságra rágörcsöltem, kínoztam magam, felesleges stressz volt és szenvedés. Kín. Elfelejtettem rábízni magam arra a külső irányító erőre, amit te Istennek, én sorsnak hívok. Ami dönt helyettünk, és nem engedi, hogy elessünk, akármelyik úton vagyunk is. Féltettem mindent, ami az enyém. Nem mertem elengedni a barátokat, mert rettegtem a gondolattól, hogy elcsavarognak, útközben eltévednek és nem jönnek vissza. Nem hittem bennük igazán.
Megpróbálom rábízni magam a habokra, hogy ne én próbáljam eldönteni, hogy hol kössön ki az életem, hanem szerepet kapjon a véletlen is.....
/többi nem publikus/
és a re
szerdaeste lefekvésnél és a ma hajnali kelésnél végig az járt a fejemben h ez lesz életem legborzasztobb napja, pont a mai.
vhogy csodálkoztam azon h mikor elindultak acselekmények nem vok totál kész idegi és fizikai állpotban kávé nélkül(merh kiprobáltam)5 v 6 ora alvás után(ismétcsak)
irtam kémiatézét meg magyardogát felelgetések töriböl meg fizikastressz..ez várt rám.
onnantol kezdve h petra meglátott és a nyakamba ugrott és boldog szülinapot kivánt és láccot rajta hszeret és sokan ezt éreztették vlem, onnatol h kaptam a várvavárt öszintébbnél öszintébb kedvesebbnél kedvesebb smseket fokozatosan boldogabb lettem. .....
/többi nem publikus/
