Nagyon szeretem a barátaimat!

Egyszer nagyon meg fogom szívni, hogy ennyien vannak, de jó velük lenni. Az egyikkel azért, mert bolond, a másik pont h  komoly, és elvont, a harmadik gyerekes, a negyedik már felnőtt. Egyikkel bulizok, valakivel beszélgetek, mozizok, táncolni járok, valaki több évi hű pajtás-bajtárs, vannak újak, fel-felbukkanó, néha itt vagyok-néha nem haverok.
Mindig tudom ki az, akire számíthatok, kinek mennyire vagyok fontos.
Általában érzem mikor van probléma, mikor kell lecsendesülnöm, v épp kaparni egy kicsit.

 Mindig voltak időszakok, mikor megkaptam egyik-másikuktól, hogy „és rám miért nincs időd?” „és te miért nem vagy ott nkem, mikor kellennél?”
Ezek mind olyan időszakok voltak, mikor amúgysem tudtam hol áll a fejem, és azt hittem mindenkinek a vágyát és ügyes-bajos dolgát kielégítettem, de.. mindig koppantam egyet.

Legtöbbször akkor cselekedtem efféle dolgokat: összeraktam két szép(!? ;) )kezem és az égre néztem. „most jön egy meteor, egy repülőalkatrész [szeretem donniedarkot XD] és rám esik, meghalok, intenzív osztály, luca volt, luca eltűnt, mindenki sír, mindenki rájön , h be kellett volna fogni, lucát elfelejtik szépen-lassan és ennyit tettem, ennyi voltam, köszöntem.
Még sosem esett rám semmi, a hév-síneket és szikéket(...) is messze elkerültem.(mosmát:)) Nem az én világom. Könyebb lenne, 1000x könnyebb, de félnék megszakítani ezt az egyet, amit kaptam.
Tehát inkább leülök a seggemre, vagy épp felpattanok, sétálok egyet, v épp
futok, a fülembe bömböl a nóóta és megprobálom kiüríteni az agyam.
Jönnek smsek, mailek, hívások, cetlik, hogy miért tűntem el, miért távolod tőlük...

Az ember olyan lény, am/k-i, ha úgy érzi körbeketrecelik, megfogják, fojtogatják, kötelességeket és terheket nyomnak rá, menekülni kezd.. dehát mit magyarázzak ezen? Ti is itt éltek, a lányok jól tudják, a fiúk leginkább az ilyenek! mit kelle ilyenkor tenni?

*hisztit befejezni
*leülni fenékre, várni sokáig
*picit odafigyelőbbnek, tapintatosabbnak lenni
*meghallgatni a másiknak, alkalomattán igazat adni neki

 Mit csinál ilyenkor a pasi/ barátod~nőd, akit a sárba döngöltél?

*lenyugszik
*elkezd hiányolni
*fölhív, fölkeres, ír, életjelet ad
*talkoztok, megbeszélitek, nyakbaugrálás „szeretlekhiányoztál”ok, boldogság

 Aztán mjd előröl minden. De ez sem új.

Igazábol senki sem mondta még, hogy az Élet könnyű. Nem is tudom, mit várunk tőle!